3. fejezet

* Cole szemszöge*

- Oké. Mindjárt megcsinálom,csak felmegyek facebookra. - mondtam apának, mikor megkért, hogy menjek el a boltba.

Hiába tapogattam a zsebem, sehol sem találtam. Ma már voltunk a gáton biciklivel, tehát lehet, hogy kiesett a zsebemből. A francba. Most mehetek vissza gyalog és kereshetem, az amúgy is magas fűben.

- Anya. Te sem láttad a telóm? - kérdeztem meg anyát, azt remélve, hogy hátha ő látta valahol.

- Nem. Miért?

- Elhagytam. - vallottam be. - Elmegyek megkeresem, majd jövök.

Ezt a mázlit. Megígértem a haveroknak, hogy még ma megbeszéljük mikor jöhetnek le ők is. A nagynénémnek van egy kutyája akit őszintén szólva imádok, és vinném magammal, ha nem ugrálna össze.

Kimentem a kapun,és elindultam a part felé, de eddig semmi. Megnézem annál a fűznél, amelyik alatt leültünk pihenni.

Ott ül egy lány. Nem hiszem, hogy észre vett.

- Khm...-próbáltam felhívni magamra a figyelmet.

Kivette a füléből a fülhallgatót és felnézett rám. Gyönyörű kék szemei vannak és rövid barna haja. Nagyon jól néz ki! Remélem jó fej.

- Ne haragudj! Nem akarlak zavarni, csak a telefonom keresem. - magyaráztam annak gyönyörű lánynak aki olyan szépen nézett rám.

- Semmi gond. Ha gondolod, segíthetek keresni, úgysincs semmi dolgom. - ajánlotta fel a segítségét.

Még jó hogy elfogadom. Nem vagyok hülye. Ez a lány szép és még rendes is. Remélem lesz belőle valami.

- Jól van. Cole vagyok. - mutatkoztam be. - Baby! - tettem hozzá magamban.

Elárulta, hogy az ő neve Kristen, de a Krist jobban szereti. Szép név, és ezt meg is mondtam neki. Helyes csajnak tűnik.

- Hol voltál ma? - kérdezte és felállt, hogy ő is körülnézzen.

- Végig bicikliztünk a gáton, aztán pedig elmentünk a fagyizóba.

Előállt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha végig sétálnánk a gáton. Bele egyeztem, hisz sokat nem veszíthetek.

Elindultunk, de senki sem szólt semmit. "Gyerünk Cole mondj már valamit." - mondogattam magamnak.

- Ti is nyaraltok? - kérdeztem végül, mivel értelmesebb nem jutott eszembe.

- Nem, én itt lakom a családommal. - válaszolt. - Te?

Elmondtam,hogy a nagynénéméknél lakunk minden nyáron, mert imádjuk ezt a helyet.

- Miért ültél olyan szomorúan a padon? - kíváncsiskodtam.

"Remélem nincs pasija." - gondoltam magamban.

Láttam rajta, hogy nem örül a kérdésemnek. A francba, már megint elrontok mindent az elején.

- Van egy srác, akit nem kéne kedvelnem. Ott próbáltam meg elfelejteni. - mondta, és látszott rajta, hogy őszinte velem.

- Ismerős érzés. - szóltam hozzá.

Van egy lány otthon, akit nagyon szeretek, de észre sem vesz. Talán most találtam meg a hozzám illőt?

Amíg én ezen gondolkodtam, Kris felvett egy telefont.

- Ez az? - kérdezte.

- Örök hála. - köszöntem meg.

Tényleg megmentett. Ha ezt is elvesztettem volna, mint az előző két mobilom, akkor biztosan nem vettek volna újat. Csörgött. Már 6 nem fogadott hívásom volt. Anya az. Biztosan félt, hogy valaki megtalálja. Arrébb mentem, majd felvettem.

- Igen?

- Cole. Te vagy az? - kérdezte aggódóan anya.

- Igen. Kristen megtalálta.

- Ki az a Kristen? Csak nem a barátnőd?

- Nem. - válaszoltam kicsit szomorúan.

- Gyere haza, mert Lucy megérkezett.

Lucy a nagynéném. Nagyon rendes, mert megengedi, hogy egész nyáron nála lakjunk.

- Ok. Nemsoká otthon vagyok. - mondtam és letettem a telefont.

Vissza mentem Krishez és elmondtam neki, hogy haza kell mennem. Hatalmas levegőt vettem és elkértem a telefon számát. Egy kicsit izgultam, hogy nem adja, végül is tök idegenek a vagyunk.

Mikor lediktálta a számot megkönnyebbültem. Elköszöntem, majd elindultam haza.

Fél órába telt, hogy haza érjek.

- Szia, Lucy néni. - köszöntem neki, mikor bementem a kapun.

- Helló, Cole. - üdvözölt. - Milyen Kristen?

Gondolhattam volna, hogy anya tovább adja neki.

- Nem kérdeztem meg a vezetéknevét.

- Oh. Hogy néz ki?

- Tengerkék szeme, rövid barna haja van. Alacsony és karcsú.

- Hmmm.- mondta és elmosolyodott. - Tudom kiről van szó. Helyes kis csaj.

- Igen, szerintem is.

Megint csörgött a telefon, de ez most megmentett. Ty volt az.

- Szia haver. - vettem fel a telefont.

- Helló. Mikor mehetünk?

- Jövő héten.

- Hey, felszedtél már valakit? - ordított bele valaki a telefonba. Szerintem megismertem.
Biztosan Dominick az. Ő a legőrültebb ember a világon, de ezt szeretjük benne.
- Szia, Dom. - köszöntem neki.
- Haver! Jövő héten bulizunk! - jelentette ki.
- Skacok! Mennem kell, majd beszélünk.
Letettem a telefont, mert nem voltam kíváncsi a hülyeségeikre.
A nap további része unalmas volt. Este grilleztünk, majd beszélgettünk. Hajnal 2 óra fele kerültem ágyba.