13. fejezet

*Szeretném. - mondtam végül olyan higgadtan, amennyire csak tudtam. - De Deb nem fog haragudni? Úgy értem, mindkettőnknek van valakije, akik nem örülnének, ha megtudnák.*
- Nem érdekel. Ha szeretnéd, maradok. - mondta és közelebb lépett hozzám.
Eléggé zavarba jöttem, mert nem nagyon tudtam kezelni a helyzetet. Eddig mindig a "csúnya lány" szerepét töltöttem be, és most egyszerre két srác is kedvel. Miért nem lehet egyszerre csak egy? Miért vagyok mindig ilyen szerencsétlen?
- Na jó, és most mit csináljunk? - kérdeztem végül, mit sem törődve a kialakult helyzettel.
- Először is meg kéne valahogy oldanunk, hogy mit csináljunk a világítással. Nem soká tök sötét lesz. - mutatott rá a nyilvánvalóra.
- Van pár gyertya a szekrényben. - ajánlottam fel, és kihalásztam a még épségben lévőket a szekrényből.
Elővettem egy alátétet és Liamet kikerülve a nappaliba mentem. A gyertyát a szoba közepére raktam, és leültem mellé. Liam is bejött a nappaliba, és lenézett rám. Elmosolyodott és letelepedett velem szemben.
- Játszunk kínos igazságot. - ajánlottam.
- Jól van. Kezdem. - mondta Liam és felnevetett. - Első csók?
- Hát.....khm....egy felelsz vagy mersz alkalmával volt. Az volt a feladatom, hogy smároljam le az első srácot, aki szembe jön velem. Nos, a suli egyik legmenőbb pasija volt az, és képzelheted, hogy mennyire meglepődött. - mondtam  őszintén. - Én jövök. Neked?
- Nem volt olyan izgi, mint a tiéd. Egy házi buliban történt, egy nálam 3 évvel idősebb lánnyal.
- Ez nem ér! Csak én lehetek ilyen béna? - háborodtam fel és egyszerre nevettük el magunkat.
- Volt hülye beceneved? - kérdezte és kíváncsian fürkészte az arcom.
- Ahan. Cserép. - válaszoltam és kínosan éreztem magam. Végül is ez a játék lényege.
- Hát ez nagy. És miért?
- Ohohoo....egyszerre csak egyet. - mondtam és a kérdésemen filóztam, amikor megszállt az ihlet. -  Haragudtál, mikor neked mentem?
- Nem. Ezt akartam. - válaszolta és elmosolyodott, majd várta a reakciómat.
Nem mondtam rá semmit. Hosszú még az este, biztosan kihúzom belőle, hogy ez mit akart jelenteni.
- És te? Mit gondoltál rólam?
- Őszintén? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Jól van. Nos, azt gondoltam, hogy egy öntelt egoista vagy, akinek minden héten más csaja van, de attól még nagyon tetszettél.
- És most?
- Khm....én jövök. - mutattam rá a nyilván valóra, mert nem csalunk ám. - Mit jelent az, hogy "Ezt akartam."??
- Hát azt amit mondtam. - jelentette ki és úgy tűnt, ezzel le is zárta a témát.
- Kínos igazságot játszunk. Gyerüüünk!! - nyávogtam, hogy mondja el az igazat.
Sóhajtott egyet, és a szemembe nézett.
- Na jó. Direkt álltam eléd, mert láttam, hogy nem figyelsz. Már hamarabb észre vettelek, de te még csak rám se néztél. - közölte kissé sértődötten.
- Mintha egy magam fajta hétköznapi lány tetszhetne egy olyan fiúnak, mit te vagy. - mondtam eléggé durcásan.
Úgy látszik a játékunk kezd veszekedés lenni. Őszintén szólva azonban nem értettem a vita tárgyát.
- És ha mégis? - kérdezte dühösen.
- Jó, hagyjuk. - zártam le a vitát és felálltam. Liam nem mozdult. - Kérsz inni? - kérdeztem és a konyha felé indultam.
Már majdnem elmentem mellette, mikor megfogta a csuklóm és maga  felé húzott. Egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, és ez épp elég volt ahhoz, hogy az ölébe húzzon.
Meglepődtem a cselekedetén, de nem tiltakoztam ellene.
- Szereted Colet? - kérdezte végül alig hallhatóan.
- Nem tudom. Rendes meg minden, és nagyon kedvelem, de nem szeretem. - vallottam be őszintén.
Közelebb hajolt hozzám, az orra az enyémet súrolta.
- Mi lesz Debbel?
- Már rég nem a barátnőm. - mondta és megcsókolt.
A gyomromban szunnyadó lepkék életre keltek, és elevenebben repkedtek, mint valaha. A csókunk ráérős volt és egyszerűen tökéletes.
El akartam húzódni, hogy a szemébe nézzek, de nem engedte. Szorosabban ölelt és megint megcsókolt, aztán újra, és újra.
- Nem értelek. - mondtam végül és a vállára hajtottam a fejem. Kérdőn nézett rám. - Miért pont én?
- Mert te olyan más vagy, és meg sem próbálsz nem önmagad lenni. De nekem is lenne egy kérdésem. Mit kedvelsz abban az idiótában?
Biztosan Colera gondolt. Most mondjam azt, hogy nem tudom? Mert ez így elég bénán hangzik.
- Nem is tudom. Mostanában elég szomorkás hangulatom volt és ő felvidított.
- És én? Meg volt a telefon számom. Nem?? - kérdezte sértődötten.
- Csak bonyolítottam volna a dolgokat. - mondtam és bocsánatkérően a szemébe néztem.
Láttam rajta, hogy nem haragszik és ez megnyugtatott. Órákig beszélgettünk. Nem tudom mikor aludtam el, de úgy emlékszem rá hajtottam a fejem a vállára és azt hiszem elnyomott az álom.
Életem legszebb estéje volt. :)