9. fejezet

Reggel 7 órakor csörgött a telefonom.
- Kristen?! - szólt bele Teresa.
- Igen? - vettem fel a telefont hulla fáradtan. 5 óra alvás, azért nem valami sok.
- Be tudnál ma jönni? - kérdezte. - Sam lebetegedett, és nincs most más, akit felhívhatnék.
- Rendben. - egyeztem bele. - 8-ra ott vagyok.
- Megmentettél! Köszi! - mondta és letette a telefont.
Na szép! Életem első bulija, és ki sem tudom aludni magam. Írtam egy sms-t Colenak.
"Sajnos, ma is dolgoznom kell. xX"
Nem jött válasz. Biztosan még alszik. Kellett pár perc, hogy a reggeli kómámban felfogjam mire is vállalkoztam. Felkeltem és lezuhanyoztam, majd megszárítottam a haja, és megcsináltam a sminkem. Anya és apa már rég elmentek, de David még aludt. Megírtam a szokásos cetlit, ami most kiegészült azzal, hogy főzzön valamit ebédre, mert nincs itthon semmi. Mire mindennel elkészültem, már késében voltam.
15 perc késéssel nyitottam a fagyizóban. Az első dolgom az volt, hogy megittam a reggeli kávém, amire otthon nem volt időm.
Délelőtt elég kevesen voltak, ami azért jó, mert elég kómás voltam. Délben kaptam választ az sms-re, amit még "hajnalban" küldtem neki.
"El ne aludj! :) Holnap találkozunk! My girlfriend xX"
Elmosolyodtam, mikor elolvastam az sms-t. Úgy döntöttem, hogy iszok még egy kávét. Ez nem azt jelenti, hogy koffein függő vagyok, csupán csak azt, hogy máshogy nem tudtam volna nyitva tartani a szemem.
1 órakor is jött egy sms. Reméltem, hogy Cole írt.
"2-kor zárj be. Köszi, Teresa."
Őszintén szólva jobban örültem ennek a hírnek abban a pillanatnak, mint bármi másnak. Ez azt jelenti, hogy már csak 1 óra "szenvedés" vár rám.
Egyre kevesebben tévedtek be a fagyizóba, a nagy melegben. Fél egykor megszólalt az ajtó felé akasztott csengő.
Fel álltam a székről, és fel sem nézve unottan feltettem a kérdést.
- Mit szeretnél?
- Szia, szép lány. - köszönt Liam.
- Oh. Szia. - mondtam. - Bocsi, de nemsoká zárok. Kérsz valamit?
- Jó, akkor haza kísérlek. - jelentette ki. - Elképesztő, hogy te még ma is dolgozol. - csodálkozott.
- Muszáj voltam bejönni. - mondtam.
Leült a pult mellé egy székre és elővette vette a telefonját. Fél órán át egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ránéztem az órára, és elkezdtem össze pakolni. Mikor Liam látta, hogy már mindennel készen vagyok felállt és megvárt az ajtóban.
- Most merre, szép lány?
- Jobbra. - mondtam és szinte egyszerre indultunk el.
- Meddig tartott a buli? - kérdezte.
- Nem tudom. Én hajnal 2-ig maradtam.
- Láttam, jól elvoltál. - jegyezte meg gúnyosan.
- Mi van?? - akadtam ki. Semmi köze hozzá, hogy én kivel csókolózom. Neki van barátnője, aki még ráadásul rendes is.
- Láttalak titeket. - válaszolt alig hallhatóan.
- És ti? Hova mentetek még a buli után? - próbáltam elterelni a témát.
- Hozzám. - mondta és elmosolyodott.
- Itt balra. - utasítottam, majd lefordultunk.
3 ismerős férfi állt a házunkkal szemben. Az egyik nagyon hasonlított arra a srácra, aki a buliban fogdosott. Hirtelen megálltam, mert megijedtem a felismerésemtől.
- Mi a baj!? Kris? - kérdezte Liam.
- Azok....a férfiak....-dadogtam és rájuk mutattam.
Oda nézett, és láttam rajta, hogy érti mire gondolok.
- A buliról. - fejezte be a mondatom.
Megfogta a kezem, mert látta, hogy remegek.
- Melyik ház a tietek? - kérdezte.
Egy emeletes citromsárga házra mutattam. Megszorítottam a kezét. Rám nézett és bátorítóan elmosolyodott.
Elindultunk a házunk felé, és a 3 férfi is elindult felénk.
- Helló, cicám. - szólalt meg a középső.
Megpróbáltuk kikerülni őket, és nem figyelni rájuk, de elállták az utunkat.
- Ne menj el, baby. - cukkolt minket a jobb oldalon álló fickó.
- Akadjatok le a csajomról. - mondta Liam.
Jézusom! Azt mondta, hogy a "csajom". Annyira örültem ennek az egy szónak, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy bajban vagyunk.
- Keménykedsz? - lépett előrébb a bal oldalon álló férfi.
- Jobb, ha most elmentek! - jelentette ki Liam és a férfi elé állt, majd a zsebébe nyúlt a telefonjáért. - Nem csak neked vannak barátaid.
- Jól van. Holnap 4 órakor, a Téren. - jelentette ki a középső srác, majd utat engedett nekünk.
Liam keresztül húzott a férfiakon, majd a házunk felé indultunk. Még mindig remegett a kezem az ijedtségtől. "Mi lett volna ha Liam nem kísér haza?"- egyfolytában ez a kérdés járt a fejemben. Megálltunk a kapu előtt.
- Nem jössz be? - kérdeztem.
Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de nem bírtam elengedni.
- Jól van. - egyezett bele.
Bementünk a kapun, fel a lépcsőn az ajtó elé. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Liam elnevette magát.
- Kizártad magad? - kérdezte.
- Nem. A lökött öcsém zárt ki. - mondtam. - Ne nevess már!- én is elnevettem magam.
- Ha még van kedved maradni, hátul leülhetünk a padra. - ajánlottam fel a kert végében levő padot.
Bólintott egyet. Fájó szívvel ugyan, de elengedtem a kezét, és mutattam az utat. A kert végében van egy nagy diófa. Az alá kihisztiztem egy padot, ahová kijárhatok gondolkodni és zenét hallgatni.
- Ez nem lehet igaz! - fakadt ki belőlem.
Lisa, a 2 éves újfundlandi kutya kölyök elfoglalta a helyünket.
- Lis! Gyere le! - szóltam neki, mire komótosan leszállt a padról.
- Szép kutya. - jegyezte meg Liam, mikor leültünk.
- Köszönöm, hogy megvédtél. - mondtam.
- Szívesen. - válaszolt és elmosolyodott. - Neked mindig ilyen mozgalmas a napod?
- Nem. Általában csupa unalom. - vallottam be.
- Mi van azzal a sráccal? - kérdezte hirtelen.
- Colelal? Hát, igazából magam sem tudom. Azt hiszem, mi most járunk. - válaszoltam őszintén.
- Hmmmm. - suttogta alig hallhatóan és felém fordult.
- Mi az? - kíváncsiskodtam.
Nem felelt, csak mosolygott és a szemembe nézett. Egyre közelebb hajolt hozzám. A szívem, szinte kiesett a helyéről. Az orrunk már majdnem összeért, mikor elhúzódtam. Liam értetlenül nézett rám.
- Nem tehetem ezt Colelal, és te sem teheted meg Debbel.
- Igazad van. - értett velem egyet és felállt a padról. - Azt hiszem, most jobb ha elmegyek.
A kapu felé indult.
- Sajnálom. - mondtam, mert úgy is éreztem.
Amióta megláttam, csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak megcsókolna. De akkor sem tehetem ezt Colelal, ha szívem szakad is meg.
Kikísértem Liamet a kapuig, majd elköszöntem tőle. Már majdnem eltűnt a kanyarban, mikor eszembe jutott a holnapi balhé. Nem engedhetem el anélkül, hogy legalább a telefon számát el ne kérjem. Utána futottam. Éppen telefonált.
- Még sosem történt velem ilyen. - mondta a telefonba. - Visszautasított.
Lecsapta a telefont és megállt. Biztosan meghallotta, hogy mögötte vagyok.
- Ne haragudj! Csak a számodat akarom elkérni. Tudod, nem akarom, hogy valami bajod essen. - szabadkoztam.
- OK. - egyezett bele. - Add ide a mobilod.
Kihalásztam a zsebemből a telóm, és oda nyújtottam neki. Beírta a számát, majd hirtelen megcsörrent a telefonja.
- Már rég el akartam kérni a számod. - mondta. - Most már tényleg mennem kell. Szia. - köszönt, majd megfordult és elment.
Lassan haza sétáltam, majd vissza mentem a padomhoz,és azon töprengtem, vajon milyen lett volna az a csók. A telefonom zavart meg a gondolkodásban. SMS érkezett.
"Nem jössz át? xX" - kérdezte Cole.
Az igazság az, hogy a fejemben kavarogtak a gondolatok és hulla fáradt voltam, ezért lemondtam.
"Majd holnap. ;) Hulla fáradt vagyok. Bocsi :* "
Pár perc múlva jött a válasz.
"Ok! Holnap 10 nálunk :)"
Azon filóztam, hogy hogyan juthatnék be, mikor eszembe jutott, hogy felhívhatnám Davet.
- Tessék. - szólt bele a telefonba.
- Szia, Kris vagyok. Be szeretnék menni. Hol vagy?
-Teddel hülyülünk a parkban. - mondta. - Ha kell a kulcs gyere el.
- Ok. 10 perc múlva ott vagyok. - jelentettem ki és letettem a telefonom.
Előszedtem a biciklim és elindultam a parkba. Tényleg 10 perc volt, míg oda értem.
- Sziasztok srácok. - köszöntem.
Ted rám nézett és elmosolyodott.
- Ő a nővéred? - kérdezte Davet.- Nem így írtad le.
Vajon mit mondott rólam a lökött öcsém? Mindegy, nem érdekel, csak az ágyamat akarom.
- Ide adod a kulcsot? - kérleltem Davidet.
- Kris, ő itt Ted. Ted, ő a hülye nővérem Kris. - mutatott be minket egymásnak, majd oda dobta nekem a kulcsot.
- Kösz. - mondtam és megfordultam, hogy elmenjek.
- Nem maradsz még? - kérdezte Ted.
- Nem. - vágtuk rá egyszerre Davvel.
- Sziasztok srácok. - köszöntem el, és felültem a biciklire, majd haza mentem.
A délután pihenéssel és zene hallgatással telt. Anyáék csak késő este értek haza, mikor már aludtam, szóval nem beszéltem velük. Dave pedig azért duzzogott, mert aztán folyton rólam kérdezgette őt Ted. Ez a nap zűrös volt.