Liamet lassan egy hete nem láttam, és Colelal sem találkoztam azóta, hogy megtaláltam a telefonját. Küldött pár sms-t, hogy sajnálja, de nem hat meg. Ha akkor írt volna, talán most minden más lenne. A fagyizóba rendszeresen járok, és Teresa unokahúga Cat is nagyon rendes. Össze barátkoztunk ez alatt a hét alatt. Egy szóval, minden nagyon jól alakul. Ma délután jön Ty, ami eleve feldobja a napom. 1 órakor jár le a műszakom, és aztán rohanok Ty elé a vonathoz. Már dél van, és nagyon izgulok, hogy milyen lesz viszont látni.
Cat is megérkezett a fagyizóba.
- Helló, Kris. - köszönt és bejött a pult mögé.
- Szia, Cat. Még van egy órád.
- Tudom, de te már biztosan szabadulnál. - mondta és elmosolyodott.
- Imádlak Cat. - hálálkodtam és megöleltem. Ő csak nevetett és intett, hogy gyorsan lépjek le, míg meg nem gondolja magát. Nagyon kedves volt, hogy hamarabb jött. Felkaptam a táskám, és még az ajtón vissza szóltam:
- Köszi még egyszer, és jövök neked eggyel.
Csak mosolygott és leült a pultban. Haza mentem ebédeltem, és átöltöztem. Rövid farmer szoknyát vettem fel és kék toppot. Szóltam anyának, hogy elmegyek Ty elé a vasút állomásra és nem tudom mikor érek haza. Fél egykor indultam el otthonról, és pontosan egyre értem oda. A vonat szokás szerint késett.
Fél kettőkor érkezett meg. Az elsők között volt, akik leszálltak, de egy kis időbe került mire megtaláltam, hisz már több éve nem láttam.
- Hey, csajszi! - kiáltott oda nekem Ty.
- Helló. - mondtam és oda mentem hozzá, hogy megöleljem.
Két fiú állt mellette. Nem ismertem őket.
- Tényleg, te még nem is ismered őket. Ő Dominick, de nekünk csak Dom. - mutatott be egy magas, fekete hajú, kék szemű fiút. - Ő pedig Justin. - mondta és rámutatott egy barna hajú, zöld szemű srácra.
- Sziasztok. - köszöntem nekik is.
- Nekem nem jár ölelés? - kérdezte Dom és oda lépett hozzám, hogy megöleljen.
- Hát jó. - megadtam magam és viszonoztam az ölelést.
- Ne kezd már megint! - mondta Justin és elnevette magát.
Tyra néztem, hogy adjon valami segítséget, de csak legyintett.
- És? Hol fogtok lakni? - kíváncsiskodtam.
- Itt nyaral egy barátunk minden nyáron, és hozzá jöttünk. Colenak hívják.
Ugye nem az a Cole akire gondolok. Én vagyok a föld legszerencsétlenebb embere, és ezt újra meg újra be is bizonyítom.
- Közép magas, szőke, zöld szemű??
- Igen.....de honnan ismered? - kérdezte Ty, miközben ellenőrizte, hogy minden csomagja meg van e.
- Elhagyta a telóját és én találtam meg. - válaszoltam őszintén.
- Na ne!! - kiáltott egyet Dom. - Hogy is hívnak?
- Kristen, de a Krist jobban szeretem.
- Te vagy az a Kris......- mondta Justin.
Ty rám nézett és elröhögte magát.
- Mi bajotok?? - kérdeztem kicsit mérgesen.
- Már sokat hallottunk rólad. - magyarázta Justin.
- Mivel Ty az unoka tesóm. - értetlenkedtem.
- Ohóó....nem tőle. - röhögött tovább Dominick.
Megint Tyra néztem, hogy adjon valamiféle magyarázatot, de azt mondta, hogy Cole a lelkére kötötte.
- Elkísérsz minket? - kérdezte Justin és rám kacsintott.
- Jól van. - egyeztem bele.
Elmondták a címet. Ráismertem. Nem sétáltunk olyan sokáig, és az idő amúgy is gyorsan telt mivel jó társaságban voltunk. Egy órába telt mire oda értünk. Nem nagyon akartam Colelal találkozni, és ezt meg is mondtam nekik.
- Innen már oda találtok. Az az emeletes fehér ház az. - mutattam rá.
- Miért nem jössz oda? - kérdezte Justin.
- Találkozni akartunk, és nem jött el hiába vártam. - meséltem. - Még egy rohadt sms-t sem tudott küldeni.
- Nekem azt mondta, hogy a szomszéd csaj feltartotta. - mondta Ty, de láthatóan megbánta.
- Óh....jól van. Menjünk. - egyeztem bele és együtt sétáltunk tovább.
Majd megkérdezem, hogy mit akar tőlem. Nem lehet, hogy ő is kihasznál, hisz olyan rendes volt.
Elől mentem, de a hátam mögül suttogást hallottam. Biztosan Tyra haragszanak, amiért elárulta nekem, de én örülök, hogy megtudtam.
Oda értünk a házhoz. Cole már a kapuban várta a srácokat, és mikor meglátott Ty oldalán meglepődött.
- Ty....én nem is tudtam, hogy van barátnőd. - mondta megdöbbenve.
Egyszerre kezdtünk el nevetni, szinte megszólalni sem bírtunk.
- Nem vagyok a csaja. - mondtam és még jobban nevettem.
- Kris, az uncsi tesóm. - mondta Ty.
- Miért nem mondtad, hogy ilyen az uncsid? - mondta Dom, és ő is velünk nevetett.
Vicces volt, meg minden, de attól még nem felejtettem el,amiért oda mentem.
- Cole. Beszélhetnénk? - hívtam félre.
Bólintott, majd arrébb mentünk, hogy a fiúk ne hallják miről beszélünk.
- Miért nem szóltál? - fakadt ki belőlem.
- Feltartottak....sajnálom! - szabadkozott.
- Ja, igen......a szomszéd csaj. Nem is bánom, ha nem akarsz velem találkozni, akkor hagyjuk.
Mérges voltam, de igazából azt sem tudom, hogy miért. Csak pár napja ismerem.
- Féltékeny vagy? - kérdezte és látszott rajta, hogy jól szórakozik.
- Nem...miért lennék? Csak zavar, hogy én vártalak és még egy sms-t sem tudtál volna küldeni.
- A telefonom lemerült, Clara pedig játszani akart.
- Aha....játszani.
- Ne értsd félre. Tudod, mit? Holnap gyere el és bemutatlak neki. - ajánlotta fel.
- Jól van. - mondtam és vissza mentem a srácokhoz.
Elköszöntem tőlük és elindultam haza. Négy órára értem haza. A délután hátra maradt részében nem csináltam semmit, csak pihentem és olvastam. Este, mikor anyuék haza értek elmentünk fagyizni, és beszélgettünk. Hajnalban feküdtem le, mivel holnap délutános vagyok, és sokáig aludhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése