8 órakor kinyílt a szemem, de nem bírtam vissza aludni a kíváncsiságtól. A fejembe vettem, hogy délelőtt elmegyek Colehoz, mivel délután dolgoznom kell. Írtam neki egy sms-t.
"Ébren vagy? Délelőtt mikor mehetek? Kris"
Türelmetlenül vártam a választ. Pár perc múlva csörgött a telefonom.
"Most már, igen. :) 1 óra múlva a házunk előtt. C."
1 órát kaptam készülődésre, ami elég nyomasztó. Utálok sietni, mert olyankor mindig elfelejtek valamit. A gyomrom görcsben volt, szóval a reggelire szánt időt máris megspóroltam. Amíg a sminkem csináltam fejben össze állítottam kb. 3 variációt, hogy mit vehetnék fel. A második mellett döntöttem, ami egy virágos ruhából állt. Indulásra készen voltam. Lesiettem a lépcsőn, mikor megláttam azt a bizonyos listát. Miért pont most? Majd Dave bevásárol.
- David!!! - kiáltottam fel az emeletre.
- Mi van? - ordított kómásan.
- Bevásárolsz?? Itt a lista az asztalon. - kérleltem.
- Te szoktál, nem én!!
Itt az ideje bevetnem a "titkos fegyvert". Ez általában beválik.
- Ha nem mész el a boltba......elmondom apuéknak, hogy a múltkor ellógtál itthonról.
- Nem tennéd.
- De!
5 perc múlva lent volt a földszinten és figyelt, hogy mit hol vegyen. Néha azért előny, ha van egy testvéred. Adtam egy puszit Davenek, amiért ilyen rendes, hogy elmegy helyettem, majd elindultam.
Az igazság az, hogy tényleg féltékeny voltam. Miért? - tettem fel magamban a kérdést újra és újra. Utálom bevallani, de nem tudom a választ. Jobban siettem ki a gátra, mint eddig valaha.
Kicsit késtem, ami azért nem a világ vége. Cole már a kapuban várt.
- Helló, Kris. - köszönt oda nekem.
- Szia. - mondtam és a kerítésnek támasztottam a biciklim.
- Clara már itt van, csak bement a házba egy pohár üdítőért.
- Jól van, akkor itt megvárom. - jelentettem ki és oda álltam Cole mellé.
5 perc múlva egy 7 éves kislány lépett ki az ajtón és oda szaladt hozzánk.
- Kristen, ő itt Clara. - mutatott be Cole.
- Szia, te vagy az a szép lány? - kérdezte aranyosan Clar.
Cole alig észre vehetően bólintott egyet, majd rám mosolygott
- Clara, gyere haza, megyünk kirándulni. - hallatszott egy női hang.
Biztosan az édesanyja volt. Clar elköszönt és haza sétált.
Hatalmas kő esett le a szívemről, és ezt szerintem Cole is észre vette.
- Nos? Mit szólsz? - nevetett ki Cole.
- Hát...örülök. - vallottam be. - Többiek? - kérdeztem, mert megpróbáltam témát váltani.
- Még alszanak. Holnap este itt nálunk buli lesz. Van kedved eljönni? - invitált a partira.
- Jól van! - egyeztem bele.
Ty lépett ki kómásan az ajtón, és oda sétált hozzánk, majd adott nekem két puszi.
- Helló csajszi. - köszönt Ty. Senki más nem hív csajszinak, csak ő.
- Szia. - mondtam.
- Kris. Itt most fontos dolgokról van szó! - mondta komolyan, mire egyre kíváncsibb lettem. - Hol tudunk piát venni a bulira?
- Ti sehol! - válaszoltam őszintén. - Nem is vagytok még 18 évesek!!
- Megoldjuk. - legyintett és össze nézett Colelal, majd hangos nevetésben törtek ki.
Nem kérdeztem rá, hogy mi volt, mert őszintén szólva nem is nagyon érdekelt. Biztosan valami vicces story.
- Jól van srácok, majd holnap találkozunk, de most mennem kell. Délután dolgozom. - köszöntem el.
- Szia. Hol dolgozol? - kérdezte Ty.
- Egy fagyizóban, nem messze a házunktól. - mondtam, és a biciklimhez mentem.
Még pár percig beszélgettünk, de aztán sajnos mennem kellett.
Fél 11-kor értem haza, és örültem mikor megláttam a szatyrokat a konyhában. Gyorsan megterítettem, majd ebédeltem. Igaz korán, de nem is reggeliztem, szóval elég éhes voltam. Elmosogattam, majd kijavítottam a sminkem, és felvettem egy másik felsőt. Lényegében munkára kész voltam, de még egy órám volt. Úgy döntöttem, hogy mégis csak bemegyek, hisz Cat is kimentett a múltkor. Elköszöntem Davetől, majd elindultam a fagyizóba.
Mikor beértem, Cat éppen egy lányt szolgált ki. Mikor észre vett, nagyon megörült nekem és azonnal lelépett.
3 óráig minden simán ment, de aztán megjelent a fagyizóban Cole, Ty és Dom, ami nem is lenne baj, ha nem jött volna be éppen akkor Liam.
A fiúk már éppen menni akartak, mikor Ty vissza szólt az ajtóból.
- Holnap 8-kor a gáton, csajszi.
Elmentek, hogy beszerezzenek még "ezt azt" a bulira.
- Mi lesz holnap Kris? - kérdezte Liam.
- Hát egy buli, de igazából nem tudom, hogy elárulhatom e neked. - mondtam őszintén.
Megcsörrent a telefonja.
- Bocs...ezt fel kell vennem. Majd találkozunk. - mondta és rám kacsintott.
Ki sétált a fagyizóból a telefonjával a kezében. Nem jött vissza. "Vajon,hogy értette, hogy találkozunk?" - ez az egy kérdés járt a fejemben egész délután.
A nap hátralevő része unalmasan telt. Csak egy pár ember volt már. 7 órakor letelt a munka időm, és haza mentem. Együtt vacsoráztunk, majd elmentünk unokatesómékhoz. 10 óra fele értünk haza. Örültem, hogy aludhatok és ledőltem az ágyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése