8. fejezet

Két nagyszerű dolog van a mai napban. Az első, hogy nem kell dolgoznom. A második pedig, hogy ma van a buli. Délben keltem fel, ami azt jelenti, hogy ebéddel indult a nap. Imádok későn kelni és sokáig lustálkodni. Legszívesebben egész nap pizsiben lennék, ami azért elég fura lenne.
Álmosan lépdeltem le a lépcsőn, a kedvenc macis hálóingemben. Dave éppen akkor terített meg.
- Jó reggelt! - köszönt és letette a tányért ami, éppen a kezében volt.
- Neked is. - mondtam kómásan. - Mi lesz az ebéd?
- Hát, anya tegnap este még főzött gyümölcs levest, én meg főztem ki tésztát. Szerintem még van túró. - mondta és a többi tányért is elhelyezte az asztalon.
Szokás szerint megittam a reggeli kávém, ami nélkül nem indul a nap. Fél 1-kor haza ért anya és apa a munkából.
- Sziasztok. - köszöntek szinte egyszerre.
Csendben ebédeltünk. Mikor végeztünk, óvatosan felhoztam a témát.
- Apa? Meddig maradhatok a buliban? - kérdeztem óvatosan és megpróbáltam a lehető legszebb mosolyommal rá nézni.
- Mikorra is kell menned? - kérdezett vissza.
- 8-ra. - válaszoltam. - Ty is ott lesz! - mondtam rögtön utána.
- Jó, akkor legyen mondjuk......max. hajnal 2! - mondta és anyára nézett. Anya nem nagyon értett egyet vele, de végül bele egyezett.
Tény, hogy mindig is apa kicsi lánya voltam, és mindig is sok mindent megenged nekem. De anya már kemény dió.
- Köszönöm. - ujjongtam és a nyakába ugrottam.
Még mielőtt elmentek, apu felajánlotta, hogy haza hoz majd 2 órakor.
Minden jól alakul. Eddig.....de nem akarom elkiabálni.
Természetesen én mosogattam, ami nem meglepő. Délután semmi dolgom nem volt, és úgy gondoltam, hogy elhívom Samet, hogy segítsen ruhát választani. Mint minden legjobb barát, természetesen, igent mondott és egy óra múlva már itt is volt.
- Helló belló!! - köszönt Sam.
- Hali. Annyira rossz, hogy nem tudsz jönni!!
Samet nem engedték el, mert bele keveredett valamibe. Még én sem tudom, hogy mi az a nagy dolog, mert nem szívesen beszél róla, én pedig nem faggatom.
- Hát igen. Na jó! Fogjunk bele! - mondta és elindult a szobám felé az emeletre.
A szekrényhez rohant, és kinyitotta. Egyesével szólta le a ruháimat. Végül egy krém színű és egy kék koktél ruha maradt.
- Próbáld fel mindkettőt! - javasolta Sam és először oda adta nekem a kéket.
Engedelmeskedtem, és felvettem a ruhát egy fekete magassarkúval.
- Ez tök jó! - mondta Samy. - Most a másikat is.
Nekem ez jobban tetszik, mint a kék, szóval minden bizonnyal ezt veszem fel. Samnek azonban a kék jön be.
- A kék legyen! - jelentette ki Sam.
- Nem. Én ezt veszem fel! - vitatkoztam vele.
- Jó, de akkor anyud krém színű lapos talpú cipőjét vedd fel vele!! - utasított.
- OK! - egyeztem bele.
Miután mindent kiválasztottunk, kinyúltunk a kanapén és csak beszélgettünk. 4 óráig maradt, mert az anyukája haza hívta. Miután elment, egyre jobban izgultam. A ruhát még vagy 1000-szer felpróbáltam. Felmentem facebookra, és még beszélgettem a régi osztálytársaimmal, mikor megláttam, hogy már 6 óra.
Lezuhanyoztam, és megcsináltam a sminkem. A hajamba göndör tincseket varázsoltam, és felvettem a ruhát, majd a cipőt. Fél 8-ra készültem el. Dave azt hajtogatta, hogy: "Minek öltözöl ki annyira?". Ő nem értheti!! Nem mintha nagyon érdekelt volna a véleménye.
Úgy döntöttem, hogy sétálok, mivel apa visz majd haza. Az oda felé vezető úton kaptam pár füttyöt és "Helló baby!!" - beszólást, de nem hat meg.
Pont 8 órára értem oda. Ty állt a kapuban és fogadta a vendégeket.
- Wow! Csajszi! Csini vagy! - mondta és megölelt.
- Szia Ty. - köszöntem, és kissé elpirultam a bók miatt.
Bementem a házba és próbáltam egy ismerőst keresni, de nem jártam sikerrel. Már több, mint 16 éve lakom itt, de ezeket az embereket még sosem láttam. Kicsit fura. Ezen gondolkodtam, mikor valaki hátulról megölelt. Áradt belőle a piaszag. Elhúzódtam tőle, de nem hagyott békén.
- Még csak fél 9! Ember! Hagyj már békén!! - kiáltottam rá, és elmentem.
Elindultam megkeresni a konyhát, hogy ihassak. . Mindenhol csókolózó párok, és részeg fiúk voltak. Egyre jobban untam a bulit. Az idő elszaladt. Nem soká 10 óra, de már haza akarok menni. Szinte mindenki megtalálta már a társaságot, ahova beillett. Voltak akik felelsz vagy merszet játszottak, és voltak akik csak simán beszélgettek, a bevállalósok üvegeztek. Eldöntöttem, hogy elindulok haza felé, mikor valaki megfogta a csípőm.
- Hey, cicám! - szólalt meg az a srác, aki az előbb is fogdosott, de most pár haverjával jött.
- Hagyj már!! - kérleltem, és ijedtségemben könnyek csordultak le az arcomon.
Olyan közel álltunk az ajtóhoz, hogy csak pár lépés kellett volna. Még sem értem el, mert valaki mindig az utamba állt. Mikor már végleg kilátástalan volt a helyzet, és már zokogtam, egyszer csak nyílt az ajtó. Liam lépett be rajta a barátnőjével. Mikor meglátta a szét folyt sminkem, és hogy mindenem remeg, oda sietett hozzám félre tolva a csajt, akivel érkezett.
- Hagyjátok békén! Takarodjatok! - mondta Liam.
Megijedtek tőle, és ott hagytak. Majdnem össze estem, az ijedtségtől, de Liam megfogott és szorosan magához ölelt. Megnyugodtam a karjaiban.
- Ne ölelgesd már azt az idétlen csajt! Csak tud tán magára vigyázni! - nyafogott a barátnője, és elhúzta az ölelésemből.
- Sajnálom! - súgta a fülembe Liam, mielőtt még eltávolodott volna tőlem.
Ott maradtam. Egyedül, és mit ne mondjak, szörnyen néztem ki. Megpróbáltam észre vétlenül elmenni a mosdóba, de megláttam Colet. Oda jött hozzám, de én elfordultam.
- Kris. Minden rendben? - kérdezte Cole.
- Nem igazán. - mondtam.
- Te remegsz! Mi történt?
- Nem akarok róla beszélni! Csak ölelj meg. - kértem.
Szorosan magához vont. Nem tudom meddig tartott, de megnyugodtam. Biztonságban éreztem magam. Már hátrálni akartam, mikor az egyik keze lecsúszott a derekamra, a másik pedig a tarkómra. Éreztem a leheletét az ajkaimon, majd megcsókolt. A szemeim végig csukva voltak, de amikor kinyitottam őket, megláttam Liamet. Csalódottság látszódott rajta.
- Liam baby! Gyere menjünk, ez a buli kezd unalmas lenni! - kérlelte a barátnője.
- Hagyj már Deb! - mondta Liam és felém fordult.
Rá néztem. Szerettem volna bocsánatot kérni, de magam sem értettem miért. Van barátnője, és Cole igazán rendes, jó fej srác.
- Szerintem sincs miért maradnunk. - jelentette ki Liam, és kézen fogva elsétált a barátnőjével.
Cole mélyen a szemembe nézett.
- Kris. Én......egyre jobban kedvellek. - mondta édesen.
- Én is. - vallottam be, mert ez volt az igazság.
Én is kedveltem, de ő nem az a fiú akit én szeretek.
- Lennél a barátnőm? - hozakodott elő a kérdéssel.
Nagyon nehéz döntenem. Liam nem szeret és nem is fog. Gyönyörű barátnője van, aki ráadásul nem is hisztis és valószínű, hogy rendes és aranyos. Cole normális, vicces és kedvelem őt.
- Jól van. - adtam meg magam.
Megint megcsókolt, de ezúttal bátrabban tette. Kézen fogott és besétáltunk a táncolók közé. Innentől, már egész jól telt az este.
Colelal rengeteget táncoltunk és beszélgettünk. 2 órakor csörgött a telefonom. Apa volt az és szólt, hogy jött értem. Kaptam egy búcsú csókot, majd kimentem a kocsihoz.
3 óra fele aludtam el. Kavarogtak bennem a gondolatok.